Amint vége lett a ballagásnak mindenki ölelkezett. Erzsi néni megköszönte a beszédet és többiek pedig megdicsértek. Én gyorsan leráztam mindenkit és megragadtam Medy és Tomci kezét és odahúztam őket ahol eddig ők álltak. Még mindig ott álltak. Medy egyből Sziki karjaiba borult Tomci meg lepacsizott a többiekkel. Ádám is odafáradt és követte Tomci példáját. Én kérdőn bámultam a szöszire miközben Sziki és Medy még mindig ölelkeztek. Tomci, Ádám, Benny és Ya Ou félrevonultak, Medyék meg kézen fogva elmentek, de Medy odaszólt, hogy elvezeti a fiúkat hozzám. Én bólintottam majd sírva borultam Olivér nyakába. Viszont kiment a fejemből, hogy Erik is itt van. Miközben Olit öleltem intettem Eriknek, hogy menjen Medyék után és ő ment is.-Mért hagytál itt?-kérdeztem mikor gyalog elindultunk hozzám.
-Nem tudom. Igazából Ya Ou ötlete volt Amerika.-felelte.
-Persze... Nyugodtan fogd Ya Oura.-böktem vállba.
-Semmit sem változtál.-jegyezte meg.
-Ezt, hogy érted?-néztem rá kérdőn.
-Még mindig nem hiszel nekem.-világosított fel.
-Te sem változtál.-néztem végig rajta miközben összekulcsoltuk kezünket.
-Igen tudom. Hogy tehetném jóvá?-kérdezte.
-Elég, hogy itt vagy. Ígérd meg, hogy soha nem csinálsz ilyet.-kértem.
-Megígérem.-ölelt meg.-Újra kezdhetnénk a kapcsolatunkat?-kérdezte.
-Nem tudom. Egyenlőre csak barátok legyünk és majd elválik.-feleltem, de a lelkem legmélyén megcsókoltam volna. Ő bólintott mire megérkeztünk hozzám. A többiek már grilleztek ezzel ünnepelve engem, Medyt, Tomcit, Ádámot és Ya Ou szülinapját.
-Egyébként sziasztok.-öleltem meg a fiúkat egyesével amikor hátramentünk a kertbe. Ők is megöleltek majd kezdődhetett a móka. A fele húst Oli ette meg. Elkezdtünk beszélgetni és felidéztük a pillanatainkat.
-És arra emlékeztek amikor Ya Ou gitárja vagy 6-szor egymás után eltört?-nevetett Sziki mire mi is csatlakoztunk.
-Igen az fergeteges volt.-csatlakoztam.
-Szerintem nem olyan vicces.-durcázott Ya Ou, mert már ez az ötödik sztori amit róla meséltünk egymás után.
-Na jó hagyjuk békén Ya Out.-veregettem hátba az említettet.
-Szerintem is.-értett egyet velem Ya Ou.
-Medy emlékszel amikor az árokban kötöttünk ki?-kérdeztem.
-Még szép. Alig bírtunk kimászni úgy kellett hívnunk Ádámékat.-nevetett.
-Igen hívtatok minket, de mi is ott kötöttünk ki.-nevetett Tomci. Ekkor nagyon jó ötletem támadt. Bementem a gitáromért és pengetni kezdtem a kedvenc dalunkat a We Are-t. Elkezdtem énekelni mire mindenki csatlakozott.
-Még mindig nagyon jól énekelsz.-jegyezte meg Benny.
-Nem annyira jól mint ti.-tettem vissza gitáromat a helyére.-Menjünk lovagolni.-indultam el az istálók felé. A többiek követtek. Felszereltem a lovamat Csillagot a többiek ugyanígy tettek saját lovaikkal. (Oli lova Füstös, Ya Ou lova Áfonya, Benny lova Amulett, Sziki lova Bajnok, Medy lova Baltazár, Tomci lova Bóbita és Ádám lova Chili, Erik lova Dália.) Kilovagoltunk az erdőbe, de hamar besötétedett ezért hazamentünk, lecsutakoltuk lovainkat és megetettük őket. Én még megsimogattam Csillagot majd elindultunk aludni. A fiúk úgy döntöttek, hogy nálam alszanak. Mivel Ádám, Tomci és Medy eleve nálam aludnának nagy nehezen elhelyezkedtünk. Én és Oli az én szobámban, Medy és Sziki Medy itteni szobájában, Ya Ou és Benny a vendégszobában, Erik, Tomci és Ádám pedig a kihúzhatós kanapén. Nekik kényelmetlen volt, de így jártak.
Az érzés amikor beléd nyilall a felismerés, hogy már 5 éve elhagyott az iszonyatosan fáj. Én már csak tudom. Elhagyott pontosan 5 éve. És még csak el sem köszönt.
