2014. július 5., szombat

2. rész


 Amint vége lett a ballagásnak mindenki ölelkezett. Erzsi néni megköszönte a beszédet és többiek pedig megdicsértek. Én gyorsan leráztam mindenkit és megragadtam Medy és Tomci kezét és odahúztam őket ahol eddig ők álltak. Még mindig ott álltak. Medy egyből Sziki karjaiba borult Tomci meg lepacsizott a többiekkel. Ádám is odafáradt és követte Tomci példáját. Én kérdőn bámultam a szöszire miközben Sziki és Medy még mindig ölelkeztek. Tomci, Ádám, Benny és Ya Ou félrevonultak, Medyék meg kézen fogva elmentek, de Medy odaszólt, hogy elvezeti a fiúkat hozzám. Én bólintottam majd sírva borultam Olivér nyakába. Viszont kiment a fejemből, hogy Erik is itt van. Miközben Olit öleltem intettem Eriknek, hogy menjen Medyék után és ő ment is.
-Mért hagytál itt?-kérdeztem mikor gyalog elindultunk hozzám.
-Nem tudom. Igazából Ya Ou ötlete volt Amerika.-felelte.
-Persze... Nyugodtan fogd Ya Oura.-böktem vállba.
-Semmit sem változtál.-jegyezte meg.
-Ezt, hogy érted?-néztem rá kérdőn.
-Még mindig nem hiszel nekem.-világosított fel.
-Te sem változtál.-néztem végig rajta miközben összekulcsoltuk kezünket.
-Igen tudom. Hogy tehetném jóvá?-kérdezte.
-Elég, hogy itt vagy. Ígérd meg, hogy soha nem csinálsz ilyet.-kértem.
-Megígérem.-ölelt meg.-Újra kezdhetnénk a kapcsolatunkat?-kérdezte.
-Nem tudom. Egyenlőre csak barátok legyünk és majd elválik.-feleltem, de a lelkem legmélyén megcsókoltam volna. Ő bólintott mire megérkeztünk hozzám. A többiek már grilleztek ezzel ünnepelve engem, Medyt, Tomcit, Ádámot és Ya Ou szülinapját.
-Egyébként sziasztok.-öleltem meg a fiúkat egyesével amikor hátramentünk a kertbe. Ők is megöleltek majd kezdődhetett a móka. A fele húst Oli ette meg. Elkezdtünk beszélgetni és felidéztük a pillanatainkat.
-És arra emlékeztek amikor Ya Ou gitárja vagy 6-szor egymás után eltört?-nevetett Sziki mire mi is csatlakoztunk.
-Igen az fergeteges volt.-csatlakoztam.
-Szerintem nem olyan vicces.-durcázott Ya Ou, mert már ez az ötödik sztori amit róla meséltünk egymás után.
-Na jó hagyjuk békén Ya Out.-veregettem hátba az említettet.
-Szerintem is.-értett egyet velem Ya Ou.
-Medy emlékszel amikor az árokban kötöttünk ki?-kérdeztem.
-Még szép. Alig bírtunk kimászni úgy kellett hívnunk Ádámékat.-nevetett.
-Igen hívtatok minket, de mi is ott kötöttünk ki.-nevetett Tomci. Ekkor nagyon jó ötletem támadt. Bementem a gitáromért és pengetni kezdtem a kedvenc dalunkat a We Are-t. Elkezdtem énekelni mire mindenki csatlakozott.
-Még mindig nagyon jól énekelsz.-jegyezte meg Benny.
-Nem annyira jól mint ti.-tettem vissza gitáromat a helyére.-Menjünk lovagolni.-indultam el az istálók felé. A többiek követtek. Felszereltem a lovamat Csillagot a többiek ugyanígy tettek saját lovaikkal. (Oli lova Füstös, Ya Ou lova Áfonya, Benny lova Amulett, Sziki lova Bajnok, Medy lova Baltazár, Tomci lova Bóbita és Ádám lova Chili, Erik lova Dália.) Kilovagoltunk az erdőbe, de hamar besötétedett ezért hazamentünk, lecsutakoltuk lovainkat és megetettük őket. Én még megsimogattam Csillagot majd elindultunk aludni. A fiúk úgy döntöttek, hogy nálam alszanak. Mivel Ádám, Tomci és Medy eleve nálam aludnának nagy nehezen elhelyezkedtünk. Én és Oli az én szobámban, Medy és Sziki Medy itteni szobájában, Ya Ou és Benny a vendégszobában, Erik, Tomci és Ádám pedig a kihúzhatós kanapén. Nekik kényelmetlen volt, de így jártak.

2014. július 4., péntek

1. rész

Az érzés amikor beléd nyilall a felismerés, hogy már 5 éve elhagyott az iszonyatosan fáj. Én már csak tudom. Elhagyott pontosan 5 éve. És még csak el sem köszönt.
-Emily gyere már!-hallottam legjobb barátnőm hangját.
-Nincs kedvem.-kiáltottam vissza majd rádőltem az ágyamra. Medy azon nyomban be is lökte az ajtót.-Legközelebb ha kérhetlek szakítsd is le.-ültem fel.
-Jaj Lily. Tudom, hogy fáj, de túl kell lépned rajta. 5 év az mégiscsak 5 év.-ölelt meg.
-Igen tudom, de annyira fáj.-öleltem vissza.
-Ügye tudod, hogy ma még suli?-kérdezte.
-Igen, de nincs kedvem.-dőltem vissza.
-Utolsó nap és nincs kedved jönni? Hát oké.-adta meg magát és kiment. Mivel már ruhában voltam utánamentem.
-Medy várj.-szóltam rá.-Meggondoltam magam.-mosolyodtam el.
-Ezt már szeretem. Mosolyogsz.-ölelt meg. Utolsó nap a suliban és holnap ballagás. Hiányozni fog. Főleg a barátaim. Medyn kívül még van egy csomó barátom. Fiúk közül is van jó pár. És mielőtt azt hinnétek, hogy én vagyok a sulikirálynő akkor tévedtek. Csak szeretek barátkozni. A legjobb barátom azért mégiscsak Medy és a fiúk közül Tomci marad. Tomci értünk jött kocsival.
-Jaj Tomci úgy szeretlek.-öleltem meg mikor beszálltam. Medy is követte példámat és ő is megölelte Tomcit.
-Én is.-ölelt vissza.
-Ígérjétek meg, hogy soha nem hagyjuk el egymást.-kértem miközben Tomci elindította a kocsit.
-Ezt megígérhetem.-nevetett Tomci.
-Én is.-csatlakozott Medy is. Mikor odaértünk a sulihoz és bementünk az osztályba a táblán már színessel fel volt írva a VAKÁCIÓ! felírat. A többiek persze már itt voltak. Persze nekünk kell utoljára belépnünk. A tanár még sehol. Ezt megúsztuk.
-Emily, Medy, Tomi!-hallottuk Ádám hangját aki egyből megölelt engem és Medyt és lepacsizott Tomcival.-Írjátok alá a táblát.-mutatott a zöld táblára. És valóban. Mindenki aláírta. Így megfogtam egy kék krétát és aláírtam.
-Hiányozni fogsz.-öleltem meg Ádámot.
-Te is.-ölelt vissza. Ekkor becsengettek és belépett az osztályfőnök. Erzsi néni. Igen néni. Egyedül ő engedte meg. Kedves és hiányozni fog.
-Emily kész a beszéded?-kérdezte. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy holnap én mondok beszédet.
-Igen.-feleltem miközben leültem a helyemre. Ő bólintott majd elkezdett beszélni.
-Nos mint tudjátok ez az utolsó napunk együtt. Próbáljuk meg élvezni és nem arra gondolok, hogy dobálózzatok.-utalt a galacsindobálásra ami eddig mindig megtörtént kivéve ma.-Arra gondoltam, hogy ma kimehetnénk és a fiúk fociznának a lányok meg kéziznének. Vagy amit akartok.-nem kellett tovább mondania máris mindenki felállt. Én és Medy imádunk kézizni. Tomci és Ádám meg focizni. Persze mindenki szeret kézizni és focizni az osztályból. Elővettem a táskámból a kézilabdámat és lementünk. Elkezdtünk kézizni, de hamar meguntuk. A fiúk meg a focit.
-Erzsi néni.-mentem oda az ofőhöz.
-Igen?-kérdezte.
-Csinálhatnánk képeket az utolsó napról?-tettem fel a kérdésemet.
Lányok mi hülyék vagyunk :D XD
Ádám, Tomci és én <3 Szeretlek titeket <3 ♥
Én és Medy. Szeretlek te bolond <3 ♥♥☺
Ez igaz tavaszi kép, de együtt <3 Hiányozni fogtok ♥♥♥
Jól van fiúk nem csalódtam :D Éppen Medyvel és Zsófival csinálnánk képet, de helyette #MedyEmilyZsófiTomciésÁdám selfie lett :D
Ez még mindig tavaszi, de a lényeg, hogy hiányozni fogtok. <3
-Persze.-egyezett bele. Én visszamentem a lányokhoz és elmondtam mit mondott Erzsi néni. Elő is vettem a telefonomat és csináltunk pár képet. Ezek a képek mentek face-re.
-Imádtam ezt a napot.-öleltem meg barátnőmet.
-Örülök neki és én is.-ölelt vissza.

~Másnap~

Másnap korán keltem. Ma van a ballagás. Felvettem az ünneplőmet és kimentem a napfénybe. Ekkor eszembe jutott a beszédem. Visszamentem érte és megint kiléptem az udvarra. Elindultam gyalog, de egy autó megállt mellettem. Ádám hajolt ki belőle az ünneplőjében.
-Elvigyelek?-kérdezte.
-Igen.-szálltam be mellé.-Izgulok.-szólaltam meg kis idő múlva.
-A beszéd miatt?-kérdezte. Én bólintottam mire megállt az autó a suli előtt. Kiszálltam majd leültünk a helyünkre. Fél óra múlva kezdődött is az ünnepség. Egyszer csak hallottam:
-És most végzős diákunk Emily Lejla búcsúzik diáktársaitól.-felálltam és a mikrofonért mentem. Beszélni kezdtem miközben odasétáltam osztálytársamhoz.
-Hát eljött ez a nap is. Innen elválnak útjaink. Régi emlékek maradnak meg bennünk. Galacsindobálás...-itt láttam a mosolyt osztálytársaimon.-Veszekedések és kibékülések. De van egy dolog amit tán soha nem felejtünk el.-itt odaléptem Medyhez, Tomcihoz és Ádámhoz.-A barátok kik velünk voltak bajban és rosszban. De elsősorban szeretnék elbúcsúzni drága jó osztályfőnökünktől.-itt odaléptem Erzsi nénihez.-Köszönök mindent Erzsi néni.-itt visszaültem a helyemre és odajött egy ember a mikrofonért. Ekkor a jelenlévők között öt ismerős arcot láttam. Ők azok. Eljöttek a ballagásomra.

Prológus

Fáj a lelkem ég a szívem, 
Mint a veled töltött percek 
Úgy fájnak úgy égnek.