1. rész

Az érzés amikor beléd nyilall a felismerés, hogy már 5 éve elhagyott az iszonyatosan fáj. Én már csak tudom. Elhagyott pontosan 5 éve. És még csak el sem köszönt.
-Emily gyere már!-hallottam legjobb barátnőm hangját.
-Nincs kedvem.-kiáltottam vissza majd rádőltem az ágyamra. Medy azon nyomban be is lökte az ajtót.-Legközelebb ha kérhetlek szakítsd is le.-ültem fel.
-Jaj Lily. Tudom, hogy fáj, de túl kell lépned rajta. 5 év az mégiscsak 5 év.-ölelt meg.
-Igen tudom, de annyira fáj.-öleltem vissza.
-Ügye tudod, hogy ma még suli?-kérdezte.
-Igen, de nincs kedvem.-dőltem vissza.
-Utolsó nap és nincs kedved jönni? Hát oké.-adta meg magát és kiment. Mivel már ruhában voltam utánamentem.
-Medy várj.-szóltam rá.-Meggondoltam magam.-mosolyodtam el.
-Ezt már szeretem. Mosolyogsz.-ölelt meg. Utolsó nap a suliban és holnap ballagás. Hiányozni fog. Főleg a barátaim. Medyn kívül még van egy csomó barátom. Fiúk közül is van jó pár. És mielőtt azt hinnétek, hogy én vagyok a sulikirálynő akkor tévedtek. Csak szeretek barátkozni. A legjobb barátom azért mégiscsak Medy és a fiúk közül Tomci marad. Tomci értünk jött kocsival.
-Jaj Tomci úgy szeretlek.-öleltem meg mikor beszálltam. Medy is követte példámat és ő is megölelte Tomcit.
-Én is.-ölelt vissza.
-Ígérjétek meg, hogy soha nem hagyjuk el egymást.-kértem miközben Tomci elindította a kocsit.
-Ezt megígérhetem.-nevetett Tomci.
-Én is.-csatlakozott Medy is. Mikor odaértünk a sulihoz és bementünk az osztályba a táblán már színessel fel volt írva a VAKÁCIÓ! felírat. A többiek persze már itt voltak. Persze nekünk kell utoljára belépnünk. A tanár még sehol. Ezt megúsztuk.
-Emily, Medy, Tomi!-hallottuk Ádám hangját aki egyből megölelt engem és Medyt és lepacsizott Tomcival.-Írjátok alá a táblát.-mutatott a zöld táblára. És valóban. Mindenki aláírta. Így megfogtam egy kék krétát és aláírtam.
-Hiányozni fogsz.-öleltem meg Ádámot.
-Te is.-ölelt vissza. Ekkor becsengettek és belépett az osztályfőnök. Erzsi néni. Igen néni. Egyedül ő engedte meg. Kedves és hiányozni fog.
-Emily kész a beszéded?-kérdezte. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy holnap én mondok beszédet.
-Igen.-feleltem miközben leültem a helyemre. Ő bólintott majd elkezdett beszélni.
-Nos mint tudjátok ez az utolsó napunk együtt. Próbáljuk meg élvezni és nem arra gondolok, hogy dobálózzatok.-utalt a galacsindobálásra ami eddig mindig megtörtént kivéve ma.-Arra gondoltam, hogy ma kimehetnénk és a fiúk fociznának a lányok meg kéziznének. Vagy amit akartok.-nem kellett tovább mondania máris mindenki felállt. Én és Medy imádunk kézizni. Tomci és Ádám meg focizni. Persze mindenki szeret kézizni és focizni az osztályból. Elővettem a táskámból a kézilabdámat és lementünk. Elkezdtünk kézizni, de hamar meguntuk. A fiúk meg a focit.
-Erzsi néni.-mentem oda az ofőhöz.
-Igen?-kérdezte.
-Csinálhatnánk képeket az utolsó napról?-tettem fel a kérdésemet.

Lányok mi hülyék vagyunk :D XD

Ádám, Tomci és én <3 Szeretlek titeket <3 ♥

Én és Medy. Szeretlek te bolond <3 ♥♥☺

Ez igaz tavaszi kép, de együtt <3 Hiányozni fogtok ♥♥♥

Jól van fiúk nem csalódtam :D Éppen Medyvel és Zsófival csinálnánk képet, de helyette #MedyEmilyZsófiTomciésÁdám selfie lett :D

Ez még mindig tavaszi, de a lényeg, hogy hiányozni fogtok. <3

-Persze.-egyezett bele. Én visszamentem a lányokhoz és elmondtam mit mondott Erzsi néni. Elő is vettem a telefonomat és csináltunk pár képet. Ezek a képek mentek face-re.
-Imádtam ezt a napot.-öleltem meg barátnőmet.
-Örülök neki és én is.-ölelt vissza.

~Másnap~

Másnap korán keltem. Ma van a ballagás. Felvettem az ünneplőmet és kimentem a napfénybe. Ekkor eszembe jutott a beszédem. Visszamentem érte és megint kiléptem az udvarra. Elindultam gyalog, de egy autó megállt mellettem. Ádám hajolt ki belőle az ünneplőjében.
-Elvigyelek?-kérdezte.
-Igen.-szálltam be mellé.-Izgulok.-szólaltam meg kis idő múlva.
-A beszéd miatt?-kérdezte. Én bólintottam mire megállt az autó a suli előtt. Kiszálltam majd leültünk a helyünkre. Fél óra múlva kezdődött is az ünnepség. Egyszer csak hallottam:
-És most végzős diákunk Emily Lejla búcsúzik diáktársaitól.-felálltam és a mikrofonért mentem. Beszélni kezdtem miközben odasétáltam osztálytársamhoz.
-Hát eljött ez a nap is. Innen elválnak útjaink. Régi emlékek maradnak meg bennünk. Galacsindobálás...-itt láttam a mosolyt osztálytársaimon.-Veszekedések és kibékülések. De van egy dolog amit tán soha nem felejtünk el.-itt odaléptem Medyhez, Tomcihoz és Ádámhoz.-A barátok kik velünk voltak bajban és rosszban. De elsősorban szeretnék elbúcsúzni drága jó osztályfőnökünktől.-itt odaléptem Erzsi nénihez.-Köszönök mindent Erzsi néni.-itt visszaültem a helyemre és odajött egy ember a mikrofonért. Ekkor a jelenlévők között öt ismerős arcot láttam. Ők azok. Eljöttek a ballagásomra.